Article
Jelentem, a feladatot részben végrehajtottam, részben kudarcot vallottam vele. Ami az adórendszer áttekintését illeti, a feladatot nagyrészt elvégeztem. A premium account és a kongresszusi mandátum együttes birtokában rendszeresen feljegyeztem és rtékeltem az adóbvetélek alakulását, felmértem azok eloszlását, végigondoltam azok hatásait és az esetleges változtatások hatásait.
Nem sikerült azonban erről lényegi és érdemi vitát kezdeményeznem. Meghirdettem a kongresszus Gazdasági Bizottságának létrehozását, csinos kis oldalt, fórumot kreáltam neki, és (majdnem) minden lehetséges fórumon propagáltam a kezdeményezést.
Sajnos azonban sem a chat, sem a személyes üzenetek nem bizonyultak célravezetőnek, és - ami egyértelműen személyes mulasztásom, a sajtóban sem bontakozott ki érdemi vita.
Mikor az első néhány nap (minden érdeklődését jelző szimulált honfitársammal megosztott) adatai alapján felépítettem adóreform-koncepciómat, átfogó kritikát nem kaptam rá, néhány, magát érintve érző szimulált honfitársam ugyan megfogalmazott részbírálatot, de az egyetlen, koherens ellenjavaslat, amellyel találkoztam, olyannyira nélkülözte a konkrétumokat, hogy felajánlásom dacára, hogy megpróbálom hatásait lemodellezni, nem kaptam konkrét javaslatokat a teendőkre és ténylegesen bevezetendő kulcsokra. Talán igaza van a chat lelket rabló hatását hirdetőknek. Sok mindenre alkalmas, elmélyült vitákra azonban láthatóan nem.
Csábítónak tűnne kijelenteni, hogy a szimulált magyarokat a gazdasági kérdések nem érdeklik, és a közöny áttörhetetlen.
De önbecsapás lenne. Őszintén szembenézve a helyzettel, nem kérdés, hogy a kudarc oka saját kommunikációm esetlegessége és rendszertelensége.
Megpróbálom tehát jelen cikkben kifejteni megfigyeléseimet és javaslataimat.
Nem sokkal ezelőtt, kísérletképpen, mondhatni, a surranópályán beadtam adóreform-javaslatom első kodifikációs lépcsőjét. Beismerem, a kezdeményezés nem nélkülözött bizonyos provokatív elemet. Abban reménykedtem, az általam várt elutasítás után nagyobb érdeklődés övezi majd érveim kifejtését. Populista retorikai húzás lett volna, de talán hatásosabb.
A javaslat azonban - meglepetésemre - csekély számú ellenszavazattal átment. A Food szektort 5% helyett 2% VAT, 50% helyett 99% imporvám terheli.
Hadd ragadjam meg hát az alkalmat , és fejtsem ki, amit elmulasztottam.
Ami a szimulált magyar állam adóbevételeit illeti, a legszembeszökőbb tény, hogy annak legnagyobb hányadát (mintegy 70-73%-ot) a jövedelemadó-bevételek teszik ki. Ebben önmagában nincs semmi meglepő, amennyiben végiggondoljuk a gazdasági modul működését. Jelenleg a modul háromféle tranzakciót tesz adóztathatóvá:
1) a foglalkoztatást
A munkabért terhelő, jelenleg egységesen 10%-os adó egy olyan pénzmozgást adóztat, amelynek elkerülésére a lehetőségek korlátozottak. Bár lehetőség van a minimálbéren történő foglalkoztatásra, és a jövedelem egy/nagy részének donált termékben, vagy pénzben történő 'pótlására', ezzel a lehetőséggel jellemzően stabilan és rendszeresen együttműködő katonai egységek, társaságok, közösségek élnek, míg a munkaerőpiacon jelenleg is nagy számban jelennek meg a piaci bérért foglalkoztatott munkavállalók. Bár a tételes, skillekre bontott adóbevételekről nem áll rendelkezésre megbízható adat, a bevételekből, a bérkínálat piaci alakulásából, és az aktív lakosságszám adataiból alkothatóak közelítő becslések. A statisztikai hibahatáron belül kijelenthető, hogy a foglalkoztatás legalább négyötöde legális, nem adóelkerülő (nem-kommuna-), vagyis piaci alapon történik. Ennek értékeléséhez két szempontot kell figyelembe vennünk:
1) a piaci alapú foglalkoztatás (a kommunista típusúval szemben) az állam részére adóbevétellel jár, márpedig az állam redisztribúciós képességét nyilvánvalóan a redisztributálható jövedelemtömeg nagysága határozza meg;
2) a kommunista típusú ("minimálbéres"
foglalkoztatás a tualjdonos/manager irányából a dolgozó felé történő jövedelemátcsoportosítást jelent. Egyszerűbb és hétköznapii kifejezésekkel: a minimálbéres, nagyrészt donált jövedelmű kommunista típusú fogalkoztatott kivonja magát a közteherviselés (adózás alól), és - a megállapodás függvényében - a piacon kínált nettó jövedelem fölötti ellátmányból fejleszti rangját és tapasztalát, és növeli aktuális katonai ütőképességét.
Ami ebben a tekintetben az állam szempontjából a döntő kérdés, az az, hogy a pénzben kifejezett jövedelemcsökkenését és az állam felé járó (kikerült) adóbefizetéseinek hiányát kompenzálja-e az az ütéstöbblet, amely a piaci nettó jövedelemből finanszírozható fejlődési ütemhez képest nagyobb ellátmányból származik. A kérdés azonban olyan komplex, és olyan egyéni faktorokon alapul, amelyek tömeges becslésére megbízható statisztikai szintű adatok nélkül felelősen nem lehet vállalkozni. Általáűnosságban kijelenthető azonban, hogy a kommunák közösségi szinten nem jelentenek kiugró előnyt, adóelkerülkésük révén pedig olyan jövedeleátcsoportosítással járnak, amely a piaci foglalkoztatás és termelés terülétről, az ezt a tényezőt figyelembe nem vevő zsoldosztáson keresztül az adóelkerülő, nettó kedvezményezett csoportok felé mutatnak.
2) a fogyasztást
Értelemszerűen a VAT (Value Added Tax), vagyis forgalmi típusú adók kizárólag a nyílt piaci tranzakciókat terhelik, vagyis elkerülésük mind a feketepiaci (donált), mind a szerződéses (contractual) termék-, és pénzmozgásokon át lehetséges. Mi több, még a legális, nyíltpiaci tranzakciók jelentős része is spekulatív, külföldön termelt, ott, illetve a strade-en vásárolt importárú nyíltpiaci értékesítéséből származik. Ha az adatokat nézzük, a VAT-bevételek a teljes magyar adótömeg 25-28%-át képezik, ezen belül a legjelentősebb tételeket a Food és a Weapon szektorok képezik (előbbi nyilvánvalóan jellemzően az itthon - high hatásfokkal -termelt javak, utóbbi a (rejtett) import illetve a magyar állampolgárok cégeiben külföldön termelt javak eladásából származik. A jövdelem- és forgalmi-típusú adóbevételek szembeszökő különbsége viszont azt is mutatja, hogy a hazai (piaci alapú
termelés jelentős része nem a nyílt piacon, hanem a feketepiacon, exportpiacokon, vagy szerződéses tranzakciókban kerül értékesítésre. Az állam szempontjából ez ismét a megkerülhetetlen kettős kérdést teszi fel: az végcél (az sMagyarország saját és szövetséges csatáiban kifejtett ütőerő) tekintetében az újraelosztás magas mértéke, vagy a játékosoknál hagyott minél nagyobb összjövedelem a hatékonyabb-e? Nem egyszerűen meghatározható kérdés, különösen, hogy ennek egyértelmű meghatározásához sok, jelen állás szerint csak manuálisan rögzíthető makroszintű adatra lenne szükség. Ha a rendelkezésre álló adatokból levont saját következtetésemet megoszthatom, a hatékonyságot ideális arányokban növelő újraelosztás fő kedvezményzetjei a (katonai rangban) Command Sergeant Major és a Colonel rangok között meghúzott határvonal alá esnek.
3) az "importot"
Az e-Sim, (és a Játék, Amelynek Nem Írjuk Le A Nevét) legkülönösebb adóneme az ún. importadó. Szemben a valóságban létező importvámokkal, szimulált világunkban az "importadó" nem az áru eredeti származási helye, hanem a végforgalmazó állampolgársága alapján terheli a tranzakciót. Ennek rendszerszintű következménye a "burkolt import", amikor is a végforgalmazó a feketepiacon beszerzi az ismeretlen eredetű árut, és azt saját neve (és állampolgársága) alatt a nyílt piacon forgalmazza. ettől nehezen elkülöníthető a "magyar tulajdonú" burkolt import, amikor a magyar állampolgár küölföldi cégében megtermelt árut a magyar (nyílt) piacon adja el. Ezen esetben a jövedelem eloszlása háromrétű: a bérjövedelem a külföldi munkavállalót (adója a termelési helyet kontrolláló államot), a forgalmi adóbevétel a piac államát, a fennmaradó haszon a cégtulajdonost gazdagítja. Ez esetben a küldölfön termelt áru kikerüli az ún. "importadót", a haszon viszont nem a kereskedőt, hanem a termelő tulajdonost illeti.
(folytatása következik)
Previous article:
Burgonyagaluskáról (13 years ago)
Next article:
Crassust újra a Kongresszusba! (13 years ago)
About the game:
USA as a world power? In E-Sim it is possible!
In E-Sim we have a huge, living world, which is a mirror copy of the Earth. Well, maybe not completely mirrored, because the balance of power in this virtual world looks a bit different than in real life. In E-Sim, USA does not have to be a world superpower, It can be efficiently managed as a much smaller country that has entrepreneurial citizens that support it's foundation. Everything depends on the players themselves and how they decide to shape the political map of the game.
Work for the good of your country and see it rise to an empire.
Activities in this game are divided into several modules. First is the economy as a citizen in a country of your choice you must work to earn money, which you will get to spend for example, on food or purchase of weapons which are critical for your progress as a fighter. You will work in either private companies which are owned by players or government companies which are owned by the state. After progressing in the game you will finally get the opportunity to set up your own business and hire other players. If it prospers, we can even change it into a joint-stock company and enter the stock market and get even more money in this way.
In E-Sim, international wars are nothing out of the ordinary.
Become an influential politician.
The second module is a politics. Just like in real life politics in E-Sim are an extremely powerful tool that can be used for your own purposes. From time to time there are elections in the game in which you will not only vote, but also have the ability to run for the head of the party you're in. You can also apply for congress, where once elected you will be given the right to vote on laws proposed by your fellow congress members or your president and propose laws yourself. Voting on laws is important for your country as it can shape the lives of those around you. You can also try to become the head of a given party, and even take part in presidential elections and decide on the shape of the foreign policy of a given state (for example, who to declare war on). Career in politics is obviously not easy and in order to succeed in it, you have to have a good plan and compete for the votes of voters.
You can go bankrupt or become a rich man while playing the stock market.
The international war.
The last and probably the most important module is military. In E-Sim, countries are constantly fighting each other for control over territories which in return grant them access to more valuable raw materials. For this purpose, they form alliances, they fight international wars, but they also have to deal with, for example, uprisings in conquered countries or civil wars, which may explode on their territory. You can also take part in these clashes, although you are also given the opportunity to lead a life as a pacifist who focuses on other activities in the game (for example, running a successful newspaper or selling products).
At the auction you can sell or buy your dream inventory.
E-Sim is a unique browser game. It's creators ensured realistic representation of the mechanisms present in the real world and gave all power to the players who shape the image of the virtual Earth according to their own. So come and join them and help your country achieve its full potential.
Invest, produce and sell - be an entrepreneur in E-Sim.
Take part in numerous events for the E-Sim community.
