Article

52366

Nem kell félni, nem tartom magam egy Hrabalnak, ami irodalmi kvalitásaimat illeti, se Jirí Menzelnek a szórakoztatás terén, egyszerűen kerestem egy hatásvadász címet, ami remélhetőleg sikeresen szolgálja azt a célt, hogy minél többen kattintsatok rá azzal a kérdéssel a fejetekben: "Ez meg mi lehet?"

Ez bizony egy bejelentés, és az elmúlt időszak krónikája az én szemszögemből, aki ezalatt voltam konga, külügyminiszter, hadügyes, hadügyminiszter, pártelnök, alelnök, indonéz celeb , közellenség, barát, részvényes, befektető és még sokminden, talán egy része nem is tűrne nyomdafestéket. Nem akarom megénekelni a csatákat, sem a szövetségeket, azt akarom elmesélni, milyen is az ország vezetése belsős szemmel.



Röviden a kongáról:
A konga az ország működéséhez látszólag nem sokat tesz hozzá, ha rendesen működik, akkor észre sem lehet venni. Egy inaktív kongresszus azonban ellehetetlenítheti az országot, bizonyos esetekben lehetetlenné teheti például a DS-ek telepítését, amivel előnyhöz juttatja az ellenséget. Korábban rendszeresen megjelent a kongaaktivitásról a statisztika, végül ciru úgy látta, hogy nincs értelme kiadni, mert senkit nem érdekel. Kérem a választókat, próbálják felmérni felelősségüket, mert aki alig-alig van jelen a törvényjavaslatok szavazásakor, az nem való kongába, míg aki éjt-nappallá téve az országért dolgozik, azt kár nem újra megválasztani. Én magam nem panaszkodhatom, másodszor indultam, másodszor jutottam be, ráadásul ezúttal nem is kampányoltam érte.





A történet ott kezdődik, hogy szeptember elején, egész pontosan 9-én egy régi jó barát, KristoGabor 348 szavazattal megnyerte az elnökválasztást. Nehéz dolga nem volt ugyan, mert ellenfele nem volt, mert a második szerver indulása miatti zavar tetőfokán volt, és mert addigra bedolgozta magát a köztudatba hosszas és tudatos munkával; ám ettől függetlenül meglepetésként ért indulása, legalábbis pár nappal azelőttig nem gondoltam volna, hogy van értelme, lehetséges, hogy nyerjen.



Nyilván régi jó kapcsolatunk miatt -és amiatt, hogy politikai karrierje elején én bíztattam, tartottam benne a hitet, hogy elérheti az elnöki pozíciót is kitartó munkával, hogy csak dolgozni kell, ötletelni, és be lehet kerülni a köztudatba- felkért engem MoFA-nak, azaz külügyminiszternek. Mivel a játékban egyik célom a medálok és achievementek gyűjtögetése, a másik pedig(a fontosabb) az, hogy segítsem az s-nemzetem, vállaltam azzal a kitétellel, hogy nem tudok olyan aktív lenni, mint kellene. Az járt a fejemben, hogy bele akarok tanulni, részt akarok venni az ország vezetésében. Bele a mélyvízbe!

Amint elkezdtem a munkát rá kellett ébrednem: kívülről egyáltalán nem látszik, mi erőfeszítésébe kerül az elnöknek és stábjának(a kormánynak), hogy az állam működjön, a szövetséges segítsen, az állampolgár figyeljen, és úgy üssön, ahogy az az országnak a legjobb. Iszonyatos munka, egész napos koncentráció, jópofizás, tárgyalás. Ha valami nem jó, tartani kell az embernek a hátát a népe, vagy a szövetségesek felé, ha minden jó... olyan nincs. Ha lenne, akkor is csak a nyomás jutna az elnöknek, hogy fenntartsa az ideális állapotot. KristoGabor különösen nehéz időkben vette a nyakába a terhet, akkor már jelentős tapasztalattal, amit kormánytagként szerzett, és eleinte komoly ambíciókkal, nagy lelkesedéssel, mégis belerogyott. Nem tudta, mit vállal, nem tudott rá lelkileg felkészülni. Magára hagyta a játékot, a kongresszus pedig egy Impeachment keretében leváltotta. 21 napja az exelnök a játék közelében sem járt.




KristoGabor elnök után hosszas vívódás után a kongresszus végül CLard nak adta meg a bizalmat. Az ő kormányzása idején kicsit fellélegezhettem. Egy ideig semmi kormánypozíció, és egy hónapig konga sem. Számomra így egy nem túl eseménydús időszak következett. Eljött aztán az októberi választás. Kiélezett versenyre volt kilátás a regnáló elnök, és Crassus között, és egy lelkes "fiatal", Joci is ekkor jelentkezett be az elnöki címért.



Szoros eredmény, Crassus győzelem, smét kormánypozíció. Crassus engem, valamint Heinz Wilhelm Guderian és Kurt Knispel barátomat kért fel hadügyesnek. Ha a Kristo kormány működése nem volt zökkenő-, és konfliktusmentes, akkor ezé a kormányé főleg nem. Crassus ugyanis, aki mindig arról volt híres, hogy határozott véleményét nemigen hajlandó megváltoztatni körülvette magát rengeteg kormánytaggal, akik közül sokkal korábban kifejezetten rossz viszonyt ápolt. Bizonyára sokan borítékolhatónak tartották a kudarcot, én azonban láttam benne fantáziát. Sajnos nem igazolódtak be a reményeim, hamar rá kellett jönnöm, hogy az ígéretekből nem lesz semmi, a működés nemhogy egyszerűsödött, de sokkal jobban akadozott, mint előtte bármikor. A koordinációt, és a HK kiadását vállaltam, de előre kikötve, hogy csak míg időm engedi. A szövetségi rendszer átalakult, új frontok, új háborúk, közben az országot össze kellett volna kaparni, amire sajnos úgy tűnt Crassusnak nincs ideje/ereje/ötlete, így szép lassan ellehetetlenült a kormány munkája. Ha például nem tudom, mi a jelszó a szövetségi hq-ba, vagy a Hadügyminisztériumhoz, és az elnököt nem érem el két napig, akkor nehéz értelmes parancsot kiadni. Látva a zavarokat a lakosság is elbizonytalanodott, és értetlenül állt a folyton változó helyzet előtt. Alapvető kommunikációs problémák voltak, ami különösen annak fényében volt lelombozó, hogy Crassus elszámolást, és rendszeres tájékoztatást ígért. Én magam, hadügyesként sem tudtam, mit kéne tenni, akkor miért is várhatnánk el egy nem-kormánytag polgártól, hogy megértse, kövesse a parancsot?



Próbáltam volna megoldási javaslatokkal előrukkolni, de az elnököt elérni sem lehetett. Persze én tartottam a hátam a szövetség felé, kaptam azért, mert nem segítünk nekik, itthon meg kaptam azért, mert nem a saját csatáinkat ütjük. Ebben az időszakban, és utána chinese tank , azaz zsiger tartotta életben az országot alelnökként(ennek fényében furcsa, hogy nem került be a kongresszusba, de hát a rossz kommunikáció ugye), majd Crassus kinevezte ciru -t MoD-nak, aki vezette a hadügyet, tárgyalt a szövetséggel. Gyakorlatilag ketten maradtunk erre a pozícióra, és amennyit tudtam, besegítettem cirunak a vége felé, de így sem ment minden úgy, ahogy kellett volna. Egy országnak szüksége van elnökre. A fejetlenség, a káosz egy, a jövőnket alapjaiban meghatározó időszakban nem éppen szerencsés. Hálás vagyok Crassusnak a kinevezésemért, sokat tanultam, de sajnos ki kell mondjam: elnökként megbukott.

Újabb impeach, a választáson második CLard nem vállalja, egy gyors váltás és már Joci az elnök. El is érkeztünk nagyjából a jelenbe. Joci, -vagy ahogy a Rizonon ismerjük Process- köztudott, hogy nem tud angolul. Nem akart sok segítőt maga köré, és népes kormányt, de szívesen fogadta a segítséget a számára új dolgokban, és nagy megtiszteltetésnek fogtam fel, mikor engem nevezett meg segítőjének, alelnökének, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Egy napja tart ez az állapot, és egyelőre működni látszik, mégpedig kitűnően, azonban Processnek úgy tűnik annyira nem tetszik az elnökség, mint előzetesen gondolta. A választásig gondolom kitart, kitartunk, és jó irányba vihetjük az országot. Én továbbra is tárgyalok a szövetségesekkel, Joci pedig meghozza a döntéseket. Nem kizárt, hogy ez lesz az eddigi legműködőképesebb kormány, amiben részt vállaltam.





Összességében azt kell, hogy mondjam: Igen tanulságos időszakot éltem meg. Rengeteget tanultam, látom, hogy működik az ország vezetése. Sokkal megterhelőbb, mint kívülről látszik, és egy teljes embert kíván, lehetőleg a nap 24 órájában, a hét összes napján. Megismertem a szövetségeseinket, és néhány ellenségünket, kiigazodom, értem a csínját-bínját. Úgy érzem, hogy elértem egy útelágazáshoz, ahol választanom kell: Megpróbálok továbblépni, vagy járom tovább ezt az utat, esetleg visszalépek egyet, és nem segítem tovább az állam működését a munkámmal. Nos, ez utóbbit kizárhatjuk nyugodtan, és talán nem fogok senkit meglepni, ha azt mondom: Igen! A legnehezebb, de legszebb utat választom: Meg akarom próbálni. Ez úton jelentem tehát be az indulási szándékomat, hogy a novemberi elnökválasztás után siker esetén megpróbálhassam irányítani az országot. Nagyon is tisztában vagyok vele, mit jelent ez, és biztos vagyok benne, hogy képes leszek rá, hogy jól kormányozzak. (Az ígéreteket pedig hagyjuk egy következő cikkre!)


Remélem minél több választópolgár bizalmára és szavazatára számíthatok november 5-én!

Hajrá sMagyarország!


V1Nc3N7o




Végül egy kis jutalom azoknak, akik ennek reményében olvasták végig, vagy csak türelmesen végiggörgették a cikket a képig:



Previous article:
Igazságot Asylnak! / Miénk ez a játék! (13 years ago)

Next article:
Elnökválasztás (13 years ago)