Tisztelt szimulált honfitársaim!
Ez a cikk hosszú. Nincsenek benne csöcsök. Nem idiótáz, trolloz le egyetlen játékostársat sem. Ez a cikk azoknak szól, akik tudnak, és nem restek olvasni.
Negyedszer indulok a kongresszusi képviselő tisztéségéért, és nem kezdhetem mással,minthogy megköszönjem azt a bizalmat, amely háromszor már hozzájuttatott a lehetőséghez, hogy virtuális törvényhozásunkban képviselhessem az ország adófizető többségét.
Amikor az adófizetők képviseletére vállalkoztam, a választópolgárok
ötödik helyen juttattak be a kongresszusba - egyedüliként, aki játéka kezdete óta teljes, piaci fizetése után fizet jövedelemadót.
A jövedelemadó-elkerülés (minimálbérért és donált ellátmányért való foglalkoztatás) ugyanis a közterhek alól való kibújás legnépszerűbb formája.
Egy átlagos, 7-es, 8-as skillel rendelkező munkás tizennyolcszor, tizenkilencszer annyit fizet be közös kasszánkba, a magyar kincstárba, mint a minimálbérért foglalkoztatott kommunamunkás.Nem csoda hát, hogy utóbbi - az előbbi kárára - gyorsabban tud fejlődni, és verheti a mellét, hogy ő mennyi sebzésre képes. Nem csoda, hiszen csupán az adóelkerülés révén 11%-kal több forrás áll erre rendelkezésére.
Ha Sigismund
statisztikáját a lakosság Eco-skilljéről összevetjük a piaci bérek statisztikáival - majd azt a még CLard által pár napra elérhetővé tett adóbontással, azt látjuk, hogy
a lakosság munkaerejéből számított szja-bevételeknek mindössze 40%-a folyik be.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy az adóbevételeink többségét még mindig a jövedelemadók adják, továbbá azt, hogy egy minimálbéres (most, a megszállt főváros miatti 25%-os termelékenységcsökkenés, ezáltal nyomott bérszint mellett is) egy piaci foglalkoztatott szja-befizetésnek csak hatodát - huszonharmadát teszi bele a kasszába, nyilvánvalóvá válik, hogy a
z ország többsége bizony rendesen fizeti az adóit.
A minimálbéres kisebbség közteher-kerülésén sem áll módunkban azonban változtatni. A játék nem biztosít semmiféle eszközt arra, hogy az adófizetést kikényszeríthessük. Továbbra is az marad a helyzet tehát, hogy
egy kisebbség a többség költségén kerüli el a közterheket.
Ráadásul jelentős részük ezt fel sem fogja. Bizony, nem fogja fel,nem érti, hogy ő bizony a többi játékoson élősködik. Kerüli az adót, mert
egy kommunába csábították azzal, hogy "a piaci bérnél többet kap ellátmányban". ami igaz is, csak azt felejtették elhozzá tenni a toborzók, hogy helyette az adófizetők vállalják azokat a "közös költségeket", amelyek csatákat, RW-ket, védelmi rendszereket biztosítanak neki - és fizetik azt a nyílt vagy burkolt támogatást, amit a minimálbéres adóelkerülő zsoldként vagy plusz-ellátmányként megkap.
Elfelejtik azt is hozzátenni, hogy szemben mondjuk egy tőzsdei céggel vagy saját tulajdonú céggel - a kommunából ő semmiféle értkéseíthető tulajdont nem szerez. Önálló játékos helyett lesz röghöz kötött jobbágy.
Sokan vannak, akik ezzel a helyzettel elégedettek.
Vannak olyanok is, akik - szemben vezetőikkel - nem puszta bírvágyból, önzésből működnek ebben a struktúrában. Megemlíteném itt - jó - példaként
Cruyf játékostársunkat. A kongresszusi tagsággal járó értesítések között aminap erre bukkantam:
"Player Cruyf donated 1.92 HUF to country national treasury
Donation reason:Vissza a DMG-ért kapott HUF"
Azt gondolom, hogy ez szebb példája a virtuális 'hazafiságnak', mint száz mutyista messzire dübörgő melldöngetése (még akkor is, ha Cruyf ennél az összegnél két munkanap több adót kerül el).
Sokan vannak, akik ugyan kihasználják az MU-k sebzésbónuszát, de nem kerülik minimálbéres adócsalással a közterheket. Ez a réteg az, amely eltartja az államot. Ez egy gyakran - és szándékosan - elkendőzött tény,
az ellenőrizetlen újraosztásban érdekeltek gyakorta azonosítják a századtagságot a kommunatagsággal- ezzel próbálván igazolni, hogy a századok gazdasági tisztjeihez mutyizott jövedelem 'jó helyre megy'.
Valójában azonban ez sem a korábbi zsoldrendszerek, sem Repülős dupi jegyüzérkedése(amely szimplán az állami cégek nyereségének elmutyizása),
nem szolgálnak semmiféle igazolható, ellenőrizhető közérdeket.
Ugyanez vonatkozik a SzocMinre is, amely
az elmúlt három hónapra nézvést semmiféle elszámolást nem tudott adni a jelentős állami források felhasználásáról - így a goldszórás "eredményeit" csak abból tudjuk megítélni, hogy ezalatt a három hónap alatt a magyar lakosság csökkent, és
semmi jele nem mutatkozik annak, hogy a program a kiadásokhoz mért haszonnal járt volna az újoncok játékban tartásában, aktivitásának megőrzésében. Már ha ezek a források egyáltalán eljutottak hozzájuk, az állami pénzeket kezelő 'szociális miniszterek' ugyanis
rendre dagadozó keblű öntudattal tagadják meg az elszámolást a rájuk bízott állami vagyonnal.
És vannak a kevesek, politikusok, elnökök,miniszterek, fejbólintó kongák,MU-k vezetői és "gazdasági tisztjei" - akik a többségen élősködve BH-zgatnak és építgetik - mások pénzéből - a cégbirodalmakat.
Szimulált országunk hatalmi struktúrái így valamiféle félfeudális képet mutatnak.Az adókat és állami bevtéeleket mindenféle elszámolás nélkül osztogató, de azok alól kibújó kevesek pózolnak a hazáért égő szívű vezérek pózában, míg azok, akik munkájukkal az ellenőrzés nélküli mutyit finanszírozzák, "nem számítanak".
Ha visszatekintünk a közelmúlt "eredményeire", azt látjuk, hogy
oszágunk sodródik, fogy, csúszik lefelé.Eredményként állítják elénk, ha a hónap többségében segített szövetségeseink a havi egy-egy kétségbeesett, egyetlen saját high-régiónkért folytatott csatában kegyeskednek segíteni - az elnök által árfolyamvédelemre kért és kapott nyomtatásból finanszírozott subsidy-ért.
Azt mondják nekünk, eltörléstől eltörlésik vergődni 'természetes', ilyen a játék, ilyen a sors. Eközben nálunk kisebb, szerényebb jövedelemcentralizációjú országok másokat tartanak tartósan megszállva, és nem saját eredeti régióik visszaszerzéséért, hanem a leigázott területek megtartásáért harcolnak. Ilyen az ő játékuk, ilyen az ő sorsuk. Ilyen az ő vezetésük. Lehet, hogy forrásaikat nem mutyira és értelmetlen pazarlásra fordítják, lehet, hogy az ő mentalitásuk nem a "nyomjuk meg az adóprést, és osztogassunk, ahogy puffan".
Ebben a helyzetben az adófizetők képviselete nem szorítkozhat másra, mint az állami jövedelem-újraelosztás csökkentésére.
Ha az átlagos adófizető egy-másfél kenyérnyi, négy-öt fegyvernyi jövedelemmel többet őrizhet meg napi szinten, az többel járul hozzá az ország sokat és hamisan hangoztatott 'érdekéhez', mint az ellenőrizetlenül szétfolyó állami goldok tucatjai, ha nem százai.
Kezdeményezésemre, nehezen összehozott többségi
kompromisszummal csökkentette a kongresszus a
Grain és a
Food jövedelemadóját 10%-ról 14%-ra.
Ez ugyan még messze nem éri el a
programomban célul kitűzött adócsökkentést , de ennek a ciklusnak a kongresszusával ez volt az a kompromisszum, amelyet - egyedüli szja-fizető képviselőként - sikerült a jeles testület a közérdek iránt elkötelezettebb tagjaival elfogadtatni.
Tisztelettel kérem szimulált honfitársaim támogatásában abban,hogy ezt az eredményt a következő kongresszusi ciklusban is megkísérelhessem megőrizni.Ebben a célban a
z segíthet, ha mélyen tisztelt szimulált honfitársaim bölcsen választanak, és a kongresszusba olyan tagokat delegálnak, akik elkötelezettek az állam hatékonyabb, átláthatóbb, sikeresebb működése iránt.
Previous article:
Dear friends and allies! (13 years ago)
Next article:
primera.e-sim.org (13 years ago)